Jól tudom, hogy mennyi munka van egy ilyen könyv megírásában és mély tisztelettel tölt el, ha valaki tudatosan vállalja a könyvírással járó lelki terheket, szellemi megerőltetést és ki tudja vonni magát a gondolatok vajúdásának, a szöveg megszületésének idejére a mindennapok körforgásából. De a könyv megszületése felett érzett örömöm mögött meghúzódik egy ennél sokkal személyesebb szál is: Babit már hosszú évek óta ismerem, kezdetben therapeutaként találkoztam vele, majd közösen részt vettünk egy többéves képzésen és így követhettem a szellemi fejlődését is. Tehát nem elsősorban és messze nem kizárólag orvosként, ideggyógyászként olvastam a kéziratot, hanem egy ember életútjának jelentős mérföldköveként tekintek rá.  Mert ez a könyv nem „csak” erről az újszerű therápiás megközelítésről szól, melyet MET-nek neveznek a művelői és amelynek Babi a hazai meghonosítója, szakavatott művelője és bölcs tanítója. Ez a könyv valójában Babiról szól, arról, ahogy Ő látja a világot, az ő világát. Ő a MET-en keresztül nálunk sokkal kifinomultabban érzékeli a hozzá segítségért fordulókat és a tudatos érintésén keresztül mélyreható ember- és világérzékelésre tett szert. A páciensei fizikai, lelki, életvezetési problémái és az ezek hátterében megbúvó sokszor évtizedes traumákra való, a közös munka során tett ráeszmélések, felismerések képezik e munka gerincét. Mondhatni, ezek vezetik az író gondolatait és tollát, így bomlik ki az emberi életút lényegében minden nagy kérdése a szemünk előtt és kapjuk meg a sokszor magunknak még fel sem tett kérdéseinkre a választ.  A könyv olvasása során nem csupán Babi világa és személyisége rajzolódik ki előttünk, hanem a páciensek egészségi problémái, egyéni életútjaik és a MET alkalmazása során megosztott élmények és tapasztalatok nyomán felsejlik előttünk egy sajátos ember-kép is. Mert az ember nem csupán élő sejtek, szervek rendezett összessége, hanem érző, gondolkodó, cselekvő, sőt társas lény is, mindezek egysége, igazi Egész. És az itt közreadott esetleírásokból is jól látszik, hogy a Test-Lélek-Szellem hármasságának és a környezete egységének, sőt harmóniájának megbomlása ennek az EgészSégnek a zavarát okozza, amelyet testi tünetek is kísérnek és mi magunk betegségként élünk meg.  A külső környezeti és belső lelki hatások olyan maradandó benyomásokat keltenek bennünk, amelyek emlékezet formájában később előhívhatóak. De ezek tudatos felidézése sokszor nem sikerül, mert esetleg olyan fájdalmas, mindmáig feldolgozatlan az emlék, hogy saját túlélésünk és látszólagos lelki békénk érdekében tudattalanul elnyomjuk. Mi akár hazudhatunk is magunknak, de testünk nem hazudik: ezek az emlékek ott élnek bennünk, minden porcikánkban, így az izmainkban, ízületeinkben is, akár fizikai fájdalomként, mozgáskorlátozottságként megnyilvánulva. A múltunk feldolgozatlan traumáinak emlékei így korlátoznak minket a jelen boldog megélésében és a mindenkori pillanat szabad alakításában. Mert eredendően mindenki szabadnak született és ez a természetes cselekvési szabadság az emberi lény igazi sajátja.  Ezért fontos új megközelítés a MET, mert a subtilis, finom érintés művészetével az értő és érző therapeuta hozzásegít minket önmagunk jobb megismeréséhez, a ráeszeméléshez, a múltbéli traumák feldolgozásához és a jelen kihívásaival való eredményesebb megküzdéshez. Hiszen az emberi lényben is, a Test-Lélek-Szellem hármasságának és a környezete egységében is minden mindennel mindig összefügg.  Köszönöm Babinak, hogy megadta nekem e finom érintés művészetének az élményét és megtapasztalhattam annak idején a hatásait.

 

Dr. Kapócs Gábor 

neurológus, pszichiáter