Elisabeth azt sugallta, ÉN vagyok a lezajló folyamatok középpontjában, rajtam áll, ami végbemegy bennem. Emellett a spirituális alap mellett igazi érzelmi biztonságot adott az anamnézis és a gyógyítóval való beszélgetés. Pszichológusként is nagyra becsülöm Elisabeth személyes figyelmét, a ráhangolódás és az empátia, valamint az irányomban mutatott elfogadás gesztusait - sokat tanultam ezekből. Az első találkozás legeleje óta evidens módon és könnyedén a szellemi vezetőmnek, kísérőmnek fogadtam el őt, és teljes mértékben rá tudtam bízni magam. Ez a segítő kapcsolati viszony számomra legalább olyan fontos a MET és Elisabeth működésében, mint a gyógymód fizikai része, a feloldó kezelés. Hálás vagyok ezért, hogy mély kríziseimben, gyászomban és igazán kimerült, betegségközeli állapotomban, testi tüneteim jelentkezésekor intenzív segítséget adott. Elisabeth kezében a MET nekem egyrészt a magamra találás spirituális rítusát, az érzelmi megnyugvást és a testi-lelki gyógyuláshoz vezető útra való rátalálást adta. Mindez nem kevés! Mégis, paradox módon természetes - és ez benne a jó.
Bánki László
Pszichológus
Jól tudom, hogy mennyi munka van egy ilyen könyv megírásában és mély tisztelettel tölt el, ha valaki tudatosan vállalja a könyvírással járó lelki terheket, szellemi megerőltetést és ki tudja vonni magát a gondolatok vajúdásának, a szöveg megszületésének idejére a mindennapok körforgásából. De a könyv megszületése felett érzett örömöm mögött meghúzódik egy ennél sokkal személyesebb szál is: Babit már hosszú évek óta ismerem, kezdetben therapeutaként találkoztam vele, majd közösen részt vettünk egy többéves képzésen és így követhettem a szellemi fejlődését is. Tehát nem elsősorban és messze nem kizárólag orvosként, ideggyógyászként olvastam a kéziratot, hanem egy ember életútjának jelentős mérföldköveként tekintek rá. Mert ez a könyv nem „csak” erről az újszerű therápiás megközelítésről szól, melyet MET-nek neveznek a művelői és amelynek Babi a hazai meghonosítója, szakavatott művelője és bölcs tanítója. Ez a könyv valójában Babiról szól, arról, ahogy Ő látja a világot, az ő világát. Ő a MET-en keresztül nálunk sokkal kifinomultabban érzékeli a hozzá segítségért fordulókat és a tudatos érintésén keresztül mélyreható ember- és világérzékelésre tett szert. A páciensei fizikai, lelki, életvezetési problémái és az ezek hátterében megbúvó sokszor évtizedes traumákra való, a közös munka során tett ráeszmélések, felismerések képezik e munka gerincét. Mondhatni, ezek vezetik az író gondolatait és tollát, így bomlik ki az emberi életút lényegében minden nagy kérdése a szemünk előtt és kapjuk meg a sokszor magunknak még fel sem tett kérdéseinkre a választ. A könyv olvasása során nem csupán Babi világa és személyisége rajzolódik ki előttünk, hanem a páciensek egészségi problémái, egyéni életútjaik és a MET alkalmazása során megosztott élmények és tapasztalatok nyomán felsejlik előttünk egy sajátos ember-kép is. Mert az ember nem csupán élő sejtek, szervek rendezett összessége, hanem érző, gondolkodó, cselekvő, sőt társas lény is, mindezek egysége, igazi Egész. És az itt közreadott esetleírásokból is jól látszik, hogy a Test-Lélek-Szellem hármasságának és a környezete egységének, sőt harmóniájának megbomlása ennek az EgészSégnek a zavarát okozza, amelyet testi tünetek is kísérnek és mi magunk betegségként élünk meg. A külső környezeti és belső lelki hatások olyan maradandó benyomásokat keltenek bennünk, amelyek emlékezet formájában később előhívhatóak. De ezek tudatos felidézése sokszor nem sikerül, mert esetleg olyan fájdalmas, mindmáig feldolgozatlan az emlék, hogy saját túlélésünk és látszólagos lelki békénk érdekében tudattalanul elnyomjuk. Mi akár hazudhatunk is magunknak, de testünk nem hazudik: ezek az emlékek ott élnek bennünk, minden porcikánkban, így az izmainkban, ízületeinkben is, akár fizikai fájdalomként, mozgáskorlátozottságként megnyilvánulva. A múltunk feldolgozatlan traumáinak emlékei így korlátoznak minket a jelen boldog megélésében és a mindenkori pillanat szabad alakításában. Mert eredendően mindenki szabadnak született és ez a természetes cselekvési szabadság az emberi lény igazi sajátja. Ezért fontos új megközelítés a MET, mert a subtilis, finom érintés művészetével az értő és érző therapeuta hozzásegít minket önmagunk jobb megismeréséhez, a ráeszeméléshez, a múltbéli traumák feldolgozásához és a jelen kihívásaival való eredményesebb megküzdéshez. Hiszen az emberi lényben is, a Test-Lélek-Szellem hármasságának és a környezete egységében is minden mindennel mindig összefügg. Köszönöm Babinak, hogy megadta nekem e finom érintés művészetének az élményét és megtapasztalhattam annak idején a hatásait.
Dr. Kapócs Gábor
neurológus, pszichiáter
MET: UTAZÁS A LÉTÜNK KÖZÉPPONTJA FELÉ
A 20. század legjelentősebb orvosi felfedzését jelentette, amikor 1940-ben Fleming izolálta a penicillint, mellyel megváltoztatta a világtörténelmet. Azok a betegségek, melyek évezredekig rettegésben tartották az emberiséget, eltűnni látszottak. A járványos, fertőző betegségek feletti végleges győzelemtől karnyújtásnyira érezte magát az orvostudomány. A század második felében a genetika, immunológia, biokémia fejlődése az emberi test feletti teljes kontroll elérésével kecsegtetett. Úgy tűnt, hogy a betegségek feletti uralom a tudomány fejlődésével végre megvalósul! Az új évezreddel ezek a remények lassan szertefoszlottak. A gyógyszerekre teljesen rezisztens mikróbák jelentek meg minden kontinensen, és az újabb világméretű járványok kirobbanása elkerülhetetlennek látszik. A jólét és bőség társadalmaiban pedig a középkori járványoknál is nagyobb számban szedik áldozataikat a krónikus degeneratív betegségek, melyek évről évre a lakosság egyre nagyobb hányadát érintik. Egyre nagyobb költségen egyre betegebb a világ. Vajon tényleg csődöt mondott a tudomány vagy csak rossz ajtón kopogtat?
A modern orvostudomány épületének alapját alkotó axióma szerint az emberi szervezet minden testi és lelki folyamatának oka és mozgatója magában a fizikai testben van és belőle kiindulva megérthető és befolyásolható minden élettani működés. A 3. évezred kezdetére egyre nagyobb repedések jelentek meg a sziklaszilárdnak hitt, dogmaként elfogadott alapokon, és a foltozásra és kijavításra irányuló kísérletek sorra kudarcot vallottak. A részletek egyre alaposabb kikutatásával egyre távolabb kerültünk az egész Univerzum és benne saját magunk működésének megértésétől.
Közel 20 éves, az orvosi praxisomban szerzett tapasztalatok vezettek el annak felismeréséhez , hogy a szervezet egyensúlyának felborulása, a betegség a legritkább esetben kezdődik a fizikai szinten, a molekulák, receptorok szintjén. A betegségek képében jelentkező működészavarok és testi tünetek jelentős részének okai nem a testben vannak, csak ott jelennek meg, mintegy lenyomatot képeznek. Az orvostudomány minden olyan kísérlete, amely ezen betegségeknek nem az okait, hanem a tüneteit kezeli, végső soron kudarcra van ítélve. Alapvetően más megközelítésre van szükség.
Az emberek jelentős részénél a helytelen táplálkozás, az egysíkú, mozgásszegény életmód következtében jelen van egy fogékonyság a betegségek iránt, így sokkal kisebb stresszhatás vagy lelki egyensúlyvesztés már képes elindítani egy betegséget. Ilyenkor, mivel az okok két síkon vannak, a megoldásnak, a gyógyításnak is két szinten, a testi és tudati szinten párhuzamosan kell történnie, ha a teljes gyógyulás a cél. Mint ahogyan egy vitamin hiányának a tüneteit sem lehet beszélgetéssel megszüntetni, ugyanúgy a lelki élet felborult egyensúlyát sem lehet egy szintetikus molekula bizonyos adagjának a lenyelésével helyreállítani.
Az új évezred orvostudományának a sikere nagyban azon múlik, hogy képes-e felismernie ezen két megközelítés szintézisének a szükségességét. A saját tapasztalataim azt mutatják, hogy azok a pácienseim voltak képesek tökéletesen meggyógyulni - akár gyógyíthatatlannak nyilvánított, legsúlyosabb betegségekből is- akik nyitottak voltak arra, hogy a testi működészavarok és a tudati, lelki gyökerek kezelése párhuzamosan történjen. Az orvosoknak ismerniük kellene azokat a terápiás lehetőségeket, melyek támogatják, mi több lehetővé teszik a testi betegségek javulását, gyógyulását és szorosan együtt kellene működniük a terapeutákkal.
A MET terápia egy nagyszerű eszköz ebben a munkában. Elindítja, támogatja, megerősíti a gyógyító folyamatokat, amelyeket az orvos a testi szinten támogat. A páciens úgy kerül közelebb a saját lénye legbelsőbb titkaihoz, hogy abban semmilyen erőszak, kényszer vagy sugallat nincsen, hiszen minden információ, tapasztalat a saját lénye mélyéről jön, a terapeuta csak „megnyitja” a csatornákat, lehetővé teszi a tapasztalást. Ezek a felismerések, belső tapasztalások támogatják, vezetik végig a pácienst azon az úton, amely végső soron a testi és lelki problémái okainak a felismeréséhez vezet. És ez az út maga a cél, a folyamat jelenti a gyógyulást. Minden lépése önkéntes és a felismert úton való továbbhaladás belső szükségéből ered. Egy kalandos utazás a létezésünk értelmének középpontja felé.
Dr. Ládi Szabolcs,
kutatóorvos